Nincs cím:D

Ma rájöttem valamire. 2 fajta ember létezik a világon (aki ismeri a 10es számrendszert, és aki nem:D:D:D) szóval aki fél még saját magától is, és nincs önbizalma. az ilyen emberek általában kétségbeesésükben bárkibe beleszeretnek, azokba is, akikbe nem kéne, és nagyon félnek a magánytól, ha a másik féltől egy szép szót kapnak ,akkor ők már szerelmesek. mert nem bíznak önmagukban, és azt hiszik, h az élet csak akkor jó, ha van valaki mellettük. pedig nemcsak akkor jo.
a másik fajta ember, akinek meg van önbizalma, és elhiszi, hogy a világon bárkit megkaphat, és nemcsak elhiszi, hanem tudja is, és ez miatt egy olyan kisugárzása lesz, hogy tényleg bárkit megkaphat. ők azok az emberek, akik soha nem lesznek igazán szerelmesek, mert ők saját magukat szeretik.
és a mai világban nem tudom eldönteni, hogy melyik is a jobb. és mindkét fajta típust megértem. mert nem vagyunk egyformák. mert egyik ember sem ismeri a másik érzéseit, mert én nem tudhatom, h Te épp mit érzel, csak azt tudhatom, hogy én mit érzek. és ezért nem is lehet összehasonlítani senkit. ez olyan, mint a fájdalom. mindenki másképp éli meg. fáj mindkét félnek, de a testünk, az agyunk nem pont ugyanúgy reagál a dolgokra, ezért az én érzéseimet soha senki nem fogja megérteni:) és talán így is van jól. mert ez az élet rendje. küzdünk a munkáért, küzdünk a nyaralásért, és azért, hogy az életünket meg tudjuk osztani valakivel. csak a kérdés, hogy kinek hogy sikerül. egyáltalán sikerül-e.

xOxO